Az következőkben a teljesség igénye nélkül felsorolnám azokat a főbb pszichés probklémákat és tüneteiket, melyekkel érdemes szakemberhez fordulni. Ha bármelyik tünetegyüttes illik Önre, vagy ismerősére, érdemes segítséget kérni. Az alábbi kórképek jól gyógyíthatók!

Életvezetési nehézség

  • úgy érzi, "összecsaptak a feje felett a hullámok", nem látja a kiutat az adott élethelyzetben
  • feszült, szorong, gondolatai az adott probléma körül kavarognak, nem tud kikapcsolódni
  • feldolgozhatatlannak tűnő veszteség, tartós stressz nehezíti életét, túlzott mértékben meg akar felelni a környezetéből érkező eltérő elvárásoknak (vagy saját magának)
  • hangulati instabilitást észlel, étkezési zavarokat, testsúlyingadozást alvási nehezítettséget tapasztal

Major depresszió

Tartósan nyomott hangulat, amelyet a környezet történései nem, vagy alig befolyásolnak, és az illetőt a tehetetlenség érzetével tölti el, hogy nincs kontrollja hangulati életére vonatkozólag.

Tünetek:
  • reggel nehezen indul a nap, nehéz kikelni az ágyból
  • nehéz hozzálátni a napi rutin tevékenységekhez
  • nyomott hangulat, ingerlékenység, fáradékonyság, csökkent aktivitás, koncentráció zavara, figyelem összpontosítása nehezített
  • a korábban örömet okozó tevékenységek már nem okoznak örömet, minden eseménynek csak a negatív oldalát látja
  • nem vágyik mások társaságára, inkább egyedül van, sokszor csak fekszik az ágyon, "nézi a plafont"
  • csökkent önbizalom, önértékelés, értéktelenség, esetleg bűnösség érzés, jövőt illető pesszimizmus, kilátástalanságérzés
  • étvágyzavar (nő vagy csökken), alvászavar (felszínes alvás, hajnali ébredés, újra elalvás nem megy, következményes kialvatlanság), testi panaszok (fejfájás, gyomortáji fájdalmak, libidó/orgamus zavara). A depresszió sokszor csak testi tünetek formájában jelentkezik –ekkor is gondoljunk rá!

Egy depressziós epizód akár 6-13 hónap - ig is elhúzódhat, idővel ismétlődhet

Speciális típus:

Téli depresszió (mindig ősszel –télen jelentkezik). Legjellemzőbb tünete a sok evés (főleg szénhidrát), hízás, sok alvás

Bipoláris zavar (mániás depresszió)

A betegségre a levert és a felhangolt időszakok váltakozása jellemző. Az enyhébb felhangoltságot hypomániának, a súlyosabbat mániának nevezzük.

A felhangolt epizód tünetei: emelkedett hangulat, fokozott aktivitás, fokozott önértékelés, esetleg ingerlékenység, indulakontroll zavara, sok beszéd, sok szójáték, csökkent alvásidő, korai ébredés, fokozott szexuális késztetés, fáradhatatlanság, hiányzik a betegség belátás. Ebben az időszakban túl sok mindenbe kezd bele a illető, kalandos vállalkozásokba fog, mindennek örül, meggondolatlanul költi a pénzt, gyakori ebben az időszakban a nagyobb mértékű alkohol fogyasztás, játékszenvedély megjelenése.

A depressziós epizódok átlagosan 6-8 hónapig, a mániás epizódok átlagosan 4 hónapig tartanak.

Szorongásos zavarok

Pánikbetegség

Akkor beszélünk pánikbetegségről, ha visszatérő szorongásos rosszullétek (pánikrohamok) jelentkeznek, melyek sokszor testi betegségeknek tűnnek, az orvosi kivizsgálás is ezirányba zajlik – eredménytelenül. Jellemző, hogy a fizikai tünetek változatosak, a test eltérő pontjain jelentkezhetnek akár ugyanannál a személynél is, nehezen körülhatárolhatóak. Tartós aggodalom alakul ki újabb roham jelentkezésétől, annak következményeitől (pl.: szívroham, megőrülés, halál)

Pánikroham tünetei (minimum 4 tünet a következőkből): intenzív félelem, gyors szívdobogás, remegés, izzadás, légszomj, mellkasi nyomás, szédülés, ájulás érzés, hányinger, félelem az önkontroll elvesztésétől, halálfélelem, zsibbadás, hidegrázás vagy hevülés (kipirulás).

A pánikbetegség gyakran együtt jár agoraphobiával (tömegben, zárt térben kialakuló rosszullét).

Agorafóbia tünetei: félelem olyan helyektől ahonnan nehéz az elmenekülés pánikszerű tünetek, illetve pánikroham kialakulása esetén (pl.: tömeg, bevásárlóközpontok, moziban sor közepe, metró).
Következményesen elkerülő viselkedés alakul ki, az illető nem megy ilyen helyekre, ha mégis erre kényszerül, szenved, pánikrosszullét alakulhat ki. Sokszor emiatt az élettér jelentősen beszűkül.

Kényszerbetegség

A betegségre kényszergondolatok és/vagy kényszer cselekvések gyakori (naponta több mint 1 óra) jelentkezése jellemző.

Kényszergondolat: visszatérő, kellemetlen gondolat, késztetés, mely szorongást, szenvedést okoz. A beteg tisztában van a gondolat irracionalitásával és próbálja elnyomni magában.

Leggyakrabban előforduló kényszergondolatok:
  • félelem fertőzésektől, piszoktól
  • szimmetriával, pontossággal kapcsolatos
  • vallásos
  • agresszív
  • kételkedő
  • szexuális

Kényszercselekvés: ismétlődő cselekvések (kézmosás, rendezgetés, ellenőrzés) vagy gondolati rituálék (számolás, imádkozás, szavak ismételgetése). A cselekvés funkciója a gondolatok által kiváltott szorongás mérséklése vagy valamilyen rettegett esemény elhárítása.

Leggyakrabban előforduló kényszercselekvések:
  • tisztálkodás
  • ellenőrzés
  • gondolkodási rituálé
  • ismétlés (pl.:olvasás)
  • megszámolás/újraszámolás
  • imádkozás
  • gyüjtögetés

Fóbiák

Specifikus fóbia:

Akkor tekintjük kórosnak, ha túlzott, állandó félelem jelentkezik bizonyos dolgoktól, helyzetektől. A fóbia tárgya azonnali, intenzív szorongást vált ki. Gyakran - a jól körülhatárolható fóbiák esetén - a félelem tárgya könnyen elkerülhető, a mindennapi életvezetést nem akadályozza. Segítségre akkor van szükség, ha az illető mozgástere jelentősen beszűkül, a tünetek már a mindennapokat is megnehezítik.

A fóbia tárgya lehet:
  • állat (pl.: rovar, egér, pók)
  • természeti környezet (pl.:víz, magasság)
  • vér
  • szituáció (pl.: lift, híd, repülés, zárt terek)
Szociális fóbia:

Körülírt formája a lámpaláz, de sok esetben olyan szociális szituációkban jelentkezik, ahol az illető mások figyelmének lehet kitéve. (Pl.: társaságban történő megnyilvánulás során, étkezés vagy írás mások jelenlétében)
A félelem a kínos vagy megalázó helyzetektől intenzív szorongást eredményez. Az illető vagy elkerüli ezeket a helyzeteket vagy nagyon szenved ezekben a szituációkban. Előfordul, hogy az illető alkohollal vagy droghasználattal próbálja a szorongást oldani.

Generalizált szorongás

Vezető tünet a túlzott mértékű aggódás és szorongás, melyet az egyén nehezen tud kontrollálni. Az aggódás az élet minden területére kiterjed, jelentős életminőség romlást okozva. A betegek gyakran felismerik, hogy félelmük túlzott, de képtelenek ezt az érzést uralni.
A tünetek általában lappangva, fokozatosan indulnak, majd súlyosbodnak. Sok beteg és környezete személyiségvonásnak tekinti az aggodalmaskodást és ezért nem fordul orvoshoz.

Pszichés tünetek: ingerlékenység, nyugtalanság, ellazulási képtelenség, alvászavar (főként elalvási zavar és nyugtalan alvás), fáradékonyság, koncentrációs zavar,
Testi tünetek: izomfeszülés érzése, izomfájdalmak (főleg háti és tarkótáji), fejfájás (leggyakrabban homlok- vagy tarkótáji), szapora szívverés, fokozott izzadás, szédülés, hasmenés, remegés, nehézlégzés, szájszárazság

Női pszichés zavarok

Posztpartum depresszió (szülés utáni depresszió):

A szülés utáni valódi depresszió, a szülések 10-15 százalékában fordul elő. Van, hogy a postpartum depresszió néhány nappal a szülés után megjelenik, de előfordulhat, hogy fokozatosan alakul csak ki. Gyakran 3-6 hónapig is eltart, de többnyire nem húzódik egy évnél tovább.

Tünetek:
  • nehézkesség, fáradtság, kimerültség
  • szomorúság, levertség, reménytelenség
  • étvágybeli és alvászavarok
  • gyenge koncentrációs képesség, zavartság
  • emlékezeti problémák
  • a baba iránti túlzott aggódás
  • váratlan sírás, ingerlékenység
  • bűnösség, elégtelenség, értéktelenség érzése
  • a baba iránti közöny
  • félelem, hogy bánthatja a babát, vagy önmagát
  • félelem a kontrollvesztéstől és "megőrüléstől"
  • eltúlzott örömök és mélypontok
  • a szex iránti érdektelenség
  • álmatlanság
  • bizarr, különös gondolatok

Az anya szégyent, bűntudatot és elszigeteltséget érez.
Különösen veszélyeztetettek azok a nők, akik korábbi szülés után is depresszióba estek, akik bipolásris depresszióra hajlamosak és mindazok, aki megszakították antidepresszáns kezelésüket, annak érdekben, hogy megóvják magzatukat az esetleges károsodástól.